Amikor kitaláltam a Mesélj saját mesét workshopot, nem az volt a célom, hogy meseírókat képezzek, hanem az, hogy a meséket a gyerekekhez és a szülőkhöz is közelebb hozzam. A mese egy csodálatos dolog, számos területen fejti ki jótékony hatását: fejleszti az érzelmi intelligenciát, a kreativitást, a képzeletet, a fantáziát, a problémamegoldó gondolkodást, pozitív hatással van a beszédre, a szókincsre, és a kifejezőkészségre, de arra is használható, hogy megnyugtassa, kikapcsolja és feltöltse a gyerkőcöt.
A saját mese pedig még ennél is többet tud, nemcsak a gyermeknek, de a szülőnek is nagyon sokat ad. Amit viszont gyakran tapasztalok, hogy a legtöbb szülő nem mesél saját mesét, leginkább a könyvekre támaszkodik, de még fejből is nagyon kevesen mesélnek. Amikor rákérdezek a miértekre, azt a választ szoktam kapni, hogy „Nincs ötletem” vagy „Én nem tudok kitalálni csak úgy egy mesét”, de a „Nincs erre időm” is előkelő helyen szerepel a kifogások listáján. Pedig mennyi előnye van egy saját mesének!
A saját mese előnyei
Gondolj csak bele, hogy amikor mesélsz a gyerekednek bármiről, arról, amit éppen csinálsz, mert rákérdez, miért is teszed azt amit, akkor egymás szemébe néztek, ő pedig csillogó szemmel szívja magába azt, amit mondasz. A saját mesékkel is ez a helyzet. Számos előnyük van, de az egymás szemébe nézést én külön kiemelném. Az, hogy a gyerek nem a könyvet nézni, hanem téged, a szájmozgásodat, a szemedet, az arcodat, nemcsak fejleszti őt, de közelebb is hoz titeket egymáshoz, belsőségesebbé teszi a mesét.
Emellett a saját családi mesék csak a tiétek, senki másé. Ez egy kincs, amit a gyerek igen is érez, különösen, ha ő a főszereplő, vagy ha ő is segíthet kitalálni a cselekményt és a szereplőket. Az pedig még egyedibb, ha saját gyerekkori élményt mesélsz a gyerekednek, de a generációs mesékről egy kicsit később ejtenénk szót, egy következő blogbejegyzésben.
