Most, hogy készül a Mesélj saját mesét könyv is, és számos szakértő véleményét kikértem, illetve rengeget cikket elolvastam a témában rájöttem, hogy sokan összemossák a két fogalmat, pedig egyáltalán nem ugyanaz a kettő. A saját mese az, amit te magad találsz ki, legyen szó családi élményről, mesekártya meséről vagy egy rajz ihlette történetről. A fejből mese pedig az, amihez nem használsz mesekönyvet, vagyis az is fejből mesének számít, ha a Piroska és a farkast mondod fel a gyereknek könyv nélkül.
Természetesen a fejből mese is nagyon jó eszköz, mi az autóban szoktuk a leggyakrabban használni. Nem mintha nem lenne a kocsiban is könyv nálam, viszont én utazás közben képtelen vagyok olvasni, mert fáj tőle a fejem, ilyenkor jönnek a fejből mesék. Nálam persze egy kicsit árnyalódik a kép, hiszen meseíróként tőlem a gyerekek mindig saját mesét várnak ilyenkor, de volt rá példa, hogy a Bogyó és Babóca egyik részét stand up-oltam el nekik utazás közben.
A saját mesét muszáj fejből mondani?
Az egyik oka, hogy sokan összemossák a fejből mesét és a saját mesét, mert azt hiszik, a saját mese csak inprovizálva születhet, azonnal, amikor eljön az esti mese ideje. Pedig ez nem feltétlen van így. Rákészülhetsz bátran, legépelheted, írhatsz magadnak egy vezérfonalat, vagy akár a lapról fel is olvashatod a gyerekeknek. Érdemes persze fejből mesélni, de ez nem kötelező. Nálam is gyakran megesik, hogy megírok egy mesét, és kinyomtatom, hogy fel tudjam olvasni a gyerekeknek. Még a kalandválasztós mesék közül is többet leírtam előre.
Szóval nem kell aggódnod, ha úgy érzed, neked nem megy a fejből mese, ettől még mesélhetsz saját mesét is a gyereknek. Hogy milyen életkorban milyen mese legyen, azt egy következő blogbejegyzésben fogom nektek kifejteni.
